Előrelépés a fitoplazmás (FD) fertőzés kivédésében

A megfelelően formulázott E16 használatának előnye nem a közvetlen fitoplazma elimináció, hanem a növény ellenanyag termelésének beindítása és a vektor átviteli hatékonyság csökkentésének kombinált erősítése. Az ültetvényekben látszó sejtésből mára már igazolt valóság lett hiszen, sikerült igazolni és feltárni azt, hogy az E16 valóban ellenanyag termelést indít be a növényeknél.

Akkor van megoldás? A rövid válasz, hogy a tesztek alapján egyre inkább abba az irányba mutatnak az eredmények, elemzéseink, hogy lehet olyan technológiát alkalmazni, ami tünetmentessé teszi a szőlő kultúrákat, ezzel megszünteti a kártételt – viszont nincs tudomásunk olyan egyszeri csodaszerről, ami egy csapásra elpusztítja a kórokozót. De talán ez nem is lehet cél, hiszen számos esetben a megoldás az volt, hogy tegyük tünetmentessé, ellenállóvá a növényt. Úgy tűnik, hogy van olyan megoldás a ReBuSch technológia integrálásával, aminek a mentén ez a pusztító járvány visszaszorítható, a negatív gazdasági hatásai leszoríthatóak. Ebben a harcban a vektor elleni hatásokon túl az E16 nevű nanodinamikus biostimulánsunk lehet az ütőkártya. Röviden, a biológiai hatásmechanizmusai (floémkörnyezeti defenzív válaszok, fitonidok és antioxidánsok növelése, callose‑lerakódás kontrollja, illatprofil módosulás) logikus és élettanilag indokolt alapot adnak arra, hogy segíthetnek mérsékelni a fitoplazmás fertőzések hatását. A megfelelően formulázott E16 potenciális előnye nem a közvetlen fitoplazma elimináció, hanem a növény toleranciájának és a vektor‑átviteli hatékonyság csökkentésének kombinált erősítése. Az ültetvényekben látszó sejtésből mára már igazolt valóság lett hiszen, sikerült igazolni és feltárni azt, hogy az E16 valóban ellenanyag termelést indít be a növényeknél.  

De helyezzük a kérdést tágabb kontextusba. Ez pedig a filoxéra járvánnyal való összevetése a jelenlegi járványnak. Ez nagyon jó példa előttünk arra, hogyan működtek a karantén és egyéb szabályok, milyen olyan megoldás kellett amikor az evolúció, a biológia alapvető szabályaihoz kellet visszanyúlni. Mert ne felejtsük, mindig lesz egy következő filoxérajárvány – amit ma az aranyszínű sárgaság testesít meg – ami ellen fel kell venni a harcot. Ezért is választottuk kiindulópontnak azt, hogy komplex a növény biológiáján, a biostatisztikán alapuló megközelítést alkalmazzunk. A filoxéra[1] (Daktulosphaira vitifoliae) a XIX. század közepén Észak-Amerikából behurcolt kártevő volt, amely az 1860–1890-es évek közötti időszakban pusztította végig Európa szőlőültetvényeit. A kártevő első nagy európai kártételei Franciaországban és Olaszországban jelentkeztek, majd nyugat-, közép- és dél-európai borvidékeket érintettek sorban. A járvány jellemzően exportált amerikai szőlőtőkékkel, gyökérdugványokkal és élő növényanyaggal érkezett a kontinensre. A XIX. század végére súlyos terméscsökkenés és tömeges szőlőpusztulás jelentkezett az ültetvényekben, társadalmi és gazdasági válságot idézve elő a borvidékek többségén. A kártevő összetett, több nemzedéken át tartó szaporodása, élettana, biológiai ciklusa kétéves, gyökérlakó és levéllakó nemzedékek sorából áll. A kártételt a gyökérlakó alak okozza, amely szívogatásával – annak eredményeként - kóros sejtburjánzást okoz, amit az európai – nem ellenálló- szőlőfajták esetében a növény elhalása követett. A fő kártétel, annak kiindulópontja a gyökérkárosítás ugyanis a szívogatás során a filoxéra lárvái a gyökérrendszer növekedési zónáit roncsolták, gubacsokat, elhalásokat okoztak, ami gyökérlebomláshoz és a tápanyagfelvétel összeomlásához vezetett. Ennek egyenes eredője a lombtalanodás és elgyengülés a csökkent víz- és tápanyagfelvétel következtében hajtáshiány, korai lombhullás és csökkenő termőképesség. Micsoda összecsengés a mai tünetekkel.

A korabeli intézkedések hasonlóak voltak a mostani intézkedésekhez. Korai intézkedésként mozgatási tilalmak, karanténok és importkorlátozások bevezetése, a fertőzött ültetvények felszámolása volt a védekezés. Miért vált sok helyen visszafordíthatatlanná a filoxéra járvány? A gyors, szinte "láthatatlan" kezdeti terjedése, a széles körű élő növényanyag-kereskedelem és a hiányos korai felismerés miatt a kár kétszer-háromszorosára nőtt, mire a hatósági intézkedések általánossá váltak. Amikor a kórokozó kontinens szerte elterjedt, a hagyományos karantén és izolációs intézkedések már nem tudták visszaszorítani a járványt ekkorra ez már a visszafordíthatatlan lett, a fertőzés minden fontos borvidéken jelen volt, és a gazdaságoknak a rezisztens alanyokra váltás volt az egyetlen életképes opciója. Azaz a rezisztens amerikai gyökéralanyokra oltás volt gyakorlatilag az egyetlen hatékony és tartós megoldás. Mert bár a kórokozó az amerikai szőlőfajok gyökerén is jelen van, ám sejtburjánzást, és ezt követő elhalást nem okoz. Tehát azóta is igaz, hogy védekezni ellene főként filoxérarezisztens alanyok használatával (a nemes szőlővesszők ilyen alanyokra való ráoltásával) lehetséges – ez a legegyszerűbb és a leghatékonyabb megoldás. A szőlőgyökértetű (filoxéra) még ma is folyamatosan jelen van ültetvényeinkben. Ugyanúgy megtalálható az oltvánnyal telepített ültetvényekben, mint az alanyültetvényekben, csak az amerikai gyökéren nem okoz gazdasági kárt. Mindezek ellenére lehet saját gyökéren telepíteni európai nemest, ha a talaj jelentős szilikáttartalommal rendelkezik, mert az gátat jelent.

A párhuzam a fitoplazmás betegséggel kísérteties. Mert magát a különböző fitoplazmás betegségeket, azok kórokozóit régóta megtalálhatjuk Európában, azonban az aranyszínű sárgaság Amerikából importált vektort kapott, az amerikai szőlőkabócát (Scaphoideus titanus) – talán pont a filoxéra ellenei küzdelem "mellékhatásaképpen" - most már lassan száz éve és ez a globális felmelegedés okozta hatásokkal robbanásszerű hatást fejt ki napjainkban.

A terjedés általános trendje, hogy a melegebb éghajlat (egyre jobban melegedő és északra tolódó meleg zónák), a vektor könnyű lokális elterjedése és a tünetmentes hordozó fajták jelenléte elősegíti a további terjedést és a gócok újra- és újragenerálódását. Rövidtávon (1–5 év) a fertőzött területek nagysága nőni fog, különösen dél-európai és kontinentális mérsékelt zónák peremén. Ezt jól mutatja, hogy jelenleg Ausztriában, Szlovéniában és Magyarországon is különösen berobbant fertőzés terjedése. A magyar borvidékek gyakorlatilag elestek, már csak a károk mértéke a kérdés. A monitoring és célzott rovarölő kezelések lassíthatják, de nem feltétlenül állítják meg a terjedést, amíg különösen a vektorpopulációk terjedése és a fertőzési pufferek ellenőrizhetetlenek. A meleg(ebb) éghajlati hatások északabbra tolódásával a probléma is északabbra fog tolódni – de ne legyen illúziónk velünk is megmarad. Ne legyen illúziónk, a fertőzés és a vektor olyan mértékű jelenléte, felszaporodása történt meg, hogy ez már minden kontroll alól kiszabadult. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy ezzel nem azt mondom, hogy felesleges a karatén vagy bármilyen egyéb növényegészségügyi intézkedés szigorú érvényre juttatása, hiszen a terjedés lassítása időt ad az ellenlépések véglegesítéséhez, azok bevezetéséhez, "aki időt nyer életet nyer"! De tudomásul kell venni, hogy ez a betegség (a vektorával együtt) itt van és mindent le fog tarolni. Készüljünk fel a megnyert idő alatt a technológia és fajtaváltásra.

Az aranyszínű sárgaság egy bakteriális betegség, azon belül is egy speciális betegség, ami meglepő módon úgy tűnik, hogy genetikai blokkoláson át számos hatást képes kiváltani. Ugyanakkor a legfőbb kártétel a növényi stressz hatására, a tápanyag és folyadékáramlások blokkolásából származik.

Melyek a növény védelmi és kompenzációs válaszai

• Fiziológiai korlátozó mechanizmusok;
• Immunválaszok és védekezési útvonalak aktiválása;
• Szöveti kompenzációk;
• Fenotípusos adaptációk;.
• Öröklött és szöveti rezisztencia.

Ezekkel hatásokkal kell kezdeni valamit, ezeket a válaszokat kell adott esetben felerősíteni.

Az első gondolat, hogy a baktériumok ellen antibiotikummal szoktunk küzdeni, ezt miért nem lehet itt is megtenni. Bizonyos tetraciklin vegyületek úgy tűnik, hogy hatásosak, azonban azok folyamatos alkalmazást követelnek és a humán gyógyászatból is látjuk, hogy a rezisztencia is könnyen kialakul. Tehát célszerűbb a biológia egyéb eszköztárában tovább kutatni.

Ennek legegyszerűbb megoldása, amit a filoxéra ellen is alkalmaztunk, a rezisztencia megtalálása. A szakirodalmi adatok alapján tünetmentes az amerikai vonal a fertőzés esetén is. Az amerikai eredetű alanyfajták (pl. Vitis riparia, Vitis rupestris, Vitis berlandieri hibridek) gyakran tünetmentesen hordozzák a kórokozót, de ez nem jelenti nyilván azt, hogy teljesen immunisak lennének – csak tünetmentesek, de lehet már ez is elég (legalábbis ideiglenes megoldásnak). A gond az, hogy bár számos ma termelt szőlőnek a gyökere ezen fajták gyökerei közül kerülnek ki, számos hibrid (nemesítés) tartalmaz vonalat ezen fajták közül, az ízlésvilágunknak megfelelő és ugyanakkor ellenálló fajta tudomásunk szerint még nincs a palettában. Tehát itt a kihívás a nemesítők számára. Viszont ez a tapasztalok alapján legalább 10 év. Hisszük azonban azt, hogy valószínűleg a nemesítés önmagában nem lesz elég, nem lesz teljesértékű megoldás az, hogy valamilyen ellenállást sikerül a vonalba belevinni, a többit tegye hozzá a termesztéstechnológia és a növényvédelem.

Az első és talán legfontosabb védelmi vonal a vektor, az amerikai szőlőkabóca elleni harc. A ReBuSch technológiában teljesen biológiai alapú védekezést tudunk javasolni kabóca ellen, mint fő vektor ellen. Három elemet is tudunk a komplex technológiában adni (nyilván az általunk is támogatott lemosó permetezésen és a biológiai sokféleség helyreállításán túl). Az első a legegyszerűbb, a szilikátos védekezés. Ez egy fizikai hatást vált ki, fizikai úton pusztítja a vektort, annak több alakját is. Nyilván a megfelelő szilikát "szert" kell választani a hatékony hatás érdekében. A szilikát éles mini "pengéi" fizikai pusztulását okozzák az amerikai szőlőkabócának, ugyanakkor kijuttatása és mérettartománya miatt csak a rovarokra jelent veszélyt, megfelelő időben alkalmazva pedig a célzott populáció, a megcélzott kabóca alak ellen lesz hatékony – minimális negatív hatást gyakorolva a predátor szervezetekre. A második védelmi vonal, hogy a szőlő korai szakaszában már kijuttatható az E16 nevű szer - a megfelelő formulációval, aminek a hatására a növényi hámsejtek gyorsabban vastagodnak meg és ezért a szőlőkabóca korai alakjai azt nem vagy nehezebben tudják szívogatni. Továbbá fontos, hogy a kártevők bizonyos preferenciák alapján választanak támadási helyszínt, a növény "szagmintái" alapján választanak, az E16 alkalmazásával pedig megváltozik az illatprofil, így kevésbé kerül a védett növény az étlapra. A növény vonzóerejének vagy táplálkozási minőségének változása csökkentheti az amerikai kabóca táplálkozását vagy fertőzésátviteli hatékonyságát, ezáltal kevesebb új fertőzés jön létre. Ezen hatások, eljárások összessége is már jelentős védelmi vonal, azonban, ha már megtörtén baj, a fertőzés ellen akkor is van még kézben kártya, ez pedig maga az E16 hatása a növényre, hiszen most már igazolták laboratóriumi vizsgálatok, részletesen leírták azt a hatásmechanizmust, hogy milyen ellenanyag termelés indul be. Tehát a szőlő - ha nem nagyon legyengült már - képes lesz megvédeni magát - mint egy jó immunrendszer. 

Ahogy már korábban is utaltam rá, az aranyszínű sárgaság legfőbb gazdasági kártétele abban jelentkezik, hogy a növény folyadékáramlását, a növényben a cukrok eljutását megzavarja, azt blokkolja, valamint a fertőzés jelentős növényi stresszt okoz. Az E16 pont ezen hatások ellen tud hatni. Túl azon, hogy az E16 a növények antidepresszánsa (kicsit szakmaiatlan de mégis talán vállalható túlzással) számos olyan hatást vált ki, ami a növényi immunrendszert stimulálja. De melyek azok a lehetséges hatások, amikre az első tesztek alapján gondolhatunk, mint lehetséges hatásmechanizmus.

• Indukált szisztemikus ellenállóság (rezisztencia) (ISR) és priming
  
• Erősödött antioxidáns és stresszleválasz-rendszerek
  
• Fizikai akadályok a fitoplazma terjedése ellen
• Fokozott sejtfalszilárdság, 
• Foszfátok, cukor- és tápanyag redisztribúció
  
• Másodlagos metabolitok és antibakteriális vegyületek
  

Nyilván nem mondhatjuk, hogy ezek kész tények, hiszen a tudományos igényű feldolgozás, tesztek még előttünk vannak – az sok év, amire most nincs idő, hogy ezt a tudományos követelmények szerint is igazoljuk. Ahogy a matematikában mondják ezek sejtések, de nagyon valószínű ezek megalapozottsága, hiszen a gyakorlatból is látszik és a laboratóriumi vizsgálatok is igazoltak tényeket.

Sok teszt van még előttünk, hogy a technológiát finom hangoljuk, igazoljuk a pontos biológiai folyamatokat, de az út ígéretesnek tűnik, ha sikerül a gazdasági kártételt megszüntetnünk, akkor legalábbis csatát nyertünk, mint a filoxéra esetében. Igaz, itt nem olyan egyszerű és gyors, de az út már tisztán látszik.

Ebben kell lépni és egyre több helyen, minél előbb elindítani a tesztet. Itt is igaz, hogy mennyiségi tényező minőségi tényezőbe csap át. A technológia "mellékhatása" meg a jobb és egészségesebb szőlőültetvények, a védelem a hőstressz és a napégés ellen, a bogyók védelme a nap káros hatásaitól, védelem a nem kívánt időszaki csapadék hatásaitól (pl. bogyó kirepedés egyes fajtáknál), jobb növényegészségügyi állapot (pl. gombás fertőzések), csökkenő művelési költségek (kevesebb műveleti szám, kevesebb vegyszer felhasználás).